A Mexikói-öbölben növekvő olajfoltból az amerikai történelem egyik legsúlyosabb környezeti katasztrófája alakulhat ki, ha nem sikerül elzárni a szivárgást és hatástalanítani a foltot. Ez a ma elérhető csúcstechnikával sem egyszerű, a vízbe került olajjal nagyon nehéz elbánni. A mostani eset valószínűleg így sem kerül be a tíz legnagyobb olajkatasztrófa közé – az olaj mennyiségét tekintve még az Exxon Valdez sem toplistás. Igaz, a mennyiségnél jobban számít, hogy az olaj eléri-e a partokat.

Helyi idő szerint április 20-án éjszaka gyulladt ki a Mexikói-öbölben a British Petroleum egyik olajfúrótornya, a Deepwater Horizon. A következő napokban a torony elsüllyedt, és a hozzá csatlakozott olajvezetékből több helyen szivárogni kezdett az olaj. Az amerikai oceanográfiai és meteorológiai hivatal (NOAA) eleinte napi 159 ezer liter nyersolajjal számolt, de később légi- és műholdfelvételek és a terjedés mértéke alapján pontosította [1] a becslést 800 ezer literre. Ami azt jelenti, hogy ha ilyen ütemben folytatódik a szivárgás, két hónap múlva annyi olaj kerül a vízbe, amennyi az Exxon Valdez olajszállító tankhajóból ömlött ki 1989 tavaszán Alaszka partjainál.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.