A könyv ötven évvel elődje, a Rachel Carson által jegyzett nagysikerű Néma tavasz után jelent meg. A szerző a környezetszennyezés élővilágra kifejtett hatását taglalta benne.

Az új tanulmány szemlélteti a rovarirtóknak, a népesség növekedésének, a gazdálkodásnak és más tényezőknek a hatását a Nagy-Britannia ökoszisztémáját fenntartó fajokra. Attenborough azt írja, hajlamosak vagyunk a nagyobb állatokra összpontosítani, és a kicsiket figyelmen kívül hagyni, pedig ők jelentik egész ökoszisztémánk alapját - és gyorsabban tűnnek el, mint valaha.

A hatszáz oldalas könyv, amely Norman Macleannek, a Southamptoni Egyetem professzorának szerkesztésében jelent meg, rámutat számos nappali lepke, méh, egyéb repülő rovar és csiga állománycsökkenésére, és egyes éjjeli lepkék kihalására. A professzor szerint a következő nagy fajpusztulás kellős közepén lehetünk mind globális, mind helyi szinten.

Nagy-Britannia nappali lepkefajainak háromnegyede hanyatlóban van, részben a hernyók tápnövényeinek gyomként való kezelése miatt. Az éjjeli lepkék száma ugyanezért harmadával csökkent 1968 és 2002 között, legalább húsz faj állománya pedig több mint 90 százalékkal zsugorodott.

A brit folyókat is sújtja a csapás, mivel egyre több rovarirtót alkalmaznak a juhokon és szarvasmarhákon, amelyek az állatokról belemosódnak a vízfolyásokba, elpusztítva ezzel számos tegzest, kérészt és álkérészt. A rovarok pedig madarak, halak és más ragadozók táplálékállatai. A seregélyek és fecskék állományai harmadára apadtak az 1970-es évek óta, míg félő, hogy a sün 2025-ig ki is pusztulhat Nagy-Britanniából.

Forrás: index.hu